Előhang
A CSILLAGOK lassan úsztak el a hatalmas ablak üvege előtt. A világos nadrágot és bő, fehér inget viselő férfi hirtelen megfordult, magára hagyva a lenyűgöző panorámát. Sötétszőke hajának néhány tincse a homlokába lógott; lustán végignézett alóluk a teremben ülőkön. Éjfeketén csillogó szeme semmilyen érzelmet nem árult el. Mégis mindenki felhagyott a suttogással és ránéztek, valahogy úgy, mint a megszeppent nebulók, amikor meglátják rettegett tanárukat.